A szőlő és a bor védelmezői közül Szent Vince nyitja a sort. Az újra élő Vince-napi hagyomány minden évben kiemelkedő esemény a boros gazdák, borkedvelők körében Kácson is. (Kács. Mezőkövesd járásban Felkács néven a honfoglalás időszakában már létezett. Örs vezér itt telepedett le, birtokait itt gyarapította. Mindössze 400 fő lakja ezt a Kis Svájcnak elkeresztelt települést. Pincesorával, várával, Bencés kolostorával, egykori vízimalmaival, forrásaival, barlangjával, templomával rendkívül békés arcot mutat. )

2020.január 21-én, a Vince napi szőlővessző szentelő ünnepségen vettek részt borlovagok, civilek,  színészek, zeneművészek és előadóművészek. A  Kács-patak mellett, Dusza Bertalan birtokán, egy közösségi ház teraszán került sor a hagyománnyá vált ünnepségre. Délután kettőkor már  ragyogóan sütött a nap, de a hideg ellen melegítő források segítették az ünneplőket, akik díszbe öltözve, reneszánsz borlovag köntösben álltak a placcon.

Daragó Károly, a Szent Márton Borrend elnöke és Dusza Bertalan, a Szent Márton Borrend udvarmestere, mint házigazda, köszöntött minden megjelentet. Dusza visszatekintett az elmúlt 2-3 év nehézségeire, de mint minden alkalommal, most is reményteli szívvel gondol a jövőre, hiszen biztos abban, hogy a Jóisten segítségével a szőlővesszők megfakadnak szép rendben.: A közmondás azt tartja: „Ha fénylik Vince, megtelik a pince. Ha csepeg, csurog, kevés lesz a borod”. Ez egy közismert időjárási regula is. A régi szőlősgazdák harmóniában éltek a természettel, szorosan együtt léteztek a földdel, a gazdálkodással. Így mindig kiemelten fontos jelentőséggel bírtak számukra azok a szokások, babonák, melyek a szőlészethez, borászathoz kapcsolódtak. (A kultusz elterjedése és népszerűsége az ünnep dátumához köthető. Szent Vince vértanú volt, akit Hispániában halálra kínoztak a Diocletianus császár uralkodása alatt elrendelt nagy keresztényüldözés idején (303–313). A Vince-nap időjárásából, a metszett „vincevesszők” állapotából következtetnek ma is a várható szüret gazdagságára.) A pulpituson ott sorakoztak a szőlővesszők, melyek  megszentelésre vártak.

Innen lépett színre Virág Tamás kancellár, akiről a közelmúltban Megmozdító fényes elmék címmel írtunk egy hosszabb riportot.   (A Virág Pince központi szerepet játszik az edelényi hegyek fejlesztésében. A Bükki Borvidék meghatározó borásza. Több alkalommal fehér és vörös borával a Bükki Borvidék legjobb bora megtisztelő címet érte el. A Menedzser magazin 2010-ben beválasztotta Magyarország 100 legjobb borásza közé. Két alkalommal elnyerte Kékfrankos borával a Miskolc Város Bora címet. A termőterület 2000-ben törvényileg jó bortermőhely besorolást kapott, így vált a Bükki Borvidék részévé. A pince jellemzően agyagpala kőzetbe került kialakításra. Fehér borok: Szürkebarát (Pinot Gris), Muscat Ottonel, Királyleányka, Rizling, Rizlingszilváni (Müller-Thurgau) Vörös borok: Blauburger, Kékfrankos, Cabarnet Sauvignon, Syraz.) Tamás a Szent Vince nap jelentségéről szólt és saját területeik sikereiről, gondjairól rövid elemzést tartott. Daragó Károly először tárogatózott majd  évfordulós ( Gárdonyi, Petőfi) dalokat énekelt tangóharmonika kísérettel. 

Pázmándy László pedig az alkalomra írott versét mondta el. Ezt követően Szíki Károly lépett a porondra, s azt mondta: A fényes elmék küldetése abban áll, hogy a veszélyes időkben is szárnyat növesztenek és a kilábalás példáját megmutatják.  Felelevenítette az egy évvel ezelőtti ígéretét: elkészül ebben az évben egy könyv, a 4. matyó település, Dólya történetéről. Ezt  követően egy Gárdonyihoz köthető ismeretlen történetet tárt fel a hallgatóság előtt, egy 1922. augusztusában írott történetet, melyben bemutatják, hogyan gurultak Göre Gábor hordók Budapestre. Egyben felhívta a jelenlévők figyelmét és meghívott osztott ki a megjelenteknek a január 31-én az egri könyvtárban  sorra kerülő Gárdonyi estre, ahol Dusza Bertalan Gárdonyi borát is felkínálják. Szíki végezetül még egy jeles drámaíró évfordulójára hívta fel a figyelmet, a 200 éve születetett  Madách Imrére, akinek versét bemutatta a publikumnak.

Daragó Károly bejelentése szinte felrobbantotta a Kácsi dombokat: A Szent Márton Borlovagrend nagy sikerét hozta egy délvidéki megméretés.  Temerinben, a Közép-Európa borászainak 25. borbemutatóján 620 borból 4 arany és 1 nagy aranyérmet hozott el a Csáter apó pincészet Cabernet Savignonja, mely a legmagasabb ponttal nyert a versenyen. Különösen nagy öröm, hogy a Prokaj Pincészet bora is aranyérmet nyert. (E sorok írójának szerb kritikát hordozó megjegyzése: reméljük, ezért a borászokat és a borokat nem zárják dutyiba, mint szabadságharcos magyarjainkat és nem földelik el mélyen, mint azt a 40 ezret, akik fölött az autópályát építettek és rohannak rajtuk a gépkocsik: Lám, Trianon szennyét ilyen győzelmekkel is tisztára lehet mosni.)

Patkós Attila a Himnusz születésének 200. évfordulója tiszteletére Kölcsey nemzeti imádságát mondta el. Rubóczky Éva egy Vince napra írott verset adott elő, majd az ismeretlenség homályából találó idézeteket prezentált Mácz Istvántól: Az ember örömre született. Erről beszél minden mosoly, minden kacaj, minden nevetés. Ha mégis kevés az öröm, arról nem az örömben gazdag világ tehet, hanem az emberi szív, mely az örömet észre nem veszi, át nem éli. Az örömre szükségünk van, mert kiolthatatlan ösztönnel a boldogságot keressük. A boldogság pedig örömökben lép elénk. Majd Senecatól: Tanulj meg örülni! Azt akarom, hogy soha ne szenvedj hiányt vidámságban. Azt akarom, hogy egész hajlékodat betöltse. És be is tölti, ha te magad vidám leszel. Mindig veled marad, ha egyszer rájössz, miből merítsd…. Fordulj az igaz érték felé! Örülj tulajdon birtokodnak! De hát mi is a birtokod? Tenmagad és legértékesebb valód.  

Bartha Gábor, a miskolci képviselőtestület tagja, Szent Vince életútját vázolta, majd bemutatta a mutatós küllemű könyvüket, mely a Miskolc avas címet viseli.  

Dr. Török László mezőkövesdi plébános megszentelte a vesszőket, előtte a következőképpen szólt: Erre az alkalomra olyan stólát hoztam, amin van búzakalász és szőlő is. Nem kell keresni nagyon, megvan benne a kenyér és a bor is együtt. Mindkettőnek katartikus ereje, szakralitása van, az életet, a jókedvet szolgálják. Krisztusunk ezekhez az élethordozó szimbólumokhoz kötötte testét és vérét. A kenyeret testévé, a bort vérévé változtatta az utolsó vacsorán. Erre emlékezünk minden szentmisében, istentiszteletben.  Mi, magyarok, mindkettőben nagyon gazdagok vagyunk és ragaszkodunk ezekhez a szimbólumokhoz. Ezért  különös tisztelettel törjük meg a kenyeret, isszuk meg a bort. Katartikus ereje is van mindkettőnek, mert az étel és az ital táplál és megtisztít a ránk rakódó fájdalmaktól és nehézségektől. Legyen ez a mai nap is ilyen alkalom, tisztelet a szakralitás: a kenyér és a bor iránt. Várjuk hogy beteljesedhessen  az ajándék és a  jövőre nézve mindennapi kenyerünket megadja az Úr. Megáldotta a vesszőket, s kérte Szent Vince közbenjárását. Ősszel bőséges termés legyen!- erre emelte mindenki a poharát.

Nos, a Dusza borból és pálinkából nem volt hiány, Dusza Bertalan bőkezű adakozó volt ez alkalommal is, mindenből jutott mindenkinek bőven. A húsos házi tepertővel kezdődött a csábítás, mely a disznótorosban teljesedett ki és kedves párja által sütött almás pite tette fel az összejövetel csúcsára a habot.

Jó volt magyarnak lenni a Magyar Kultúra Napján Kácson, verőfényes január végi napon, a hegyek ölelésében.

Daragó Károly

nagymester

Daragó Károly.JPGBartha GáborDr,Török László.JPGDusza Bertalan.JPGA megszentelt szőlővesszőkBorlovagokDaragó Károly tárogatónIMG_3164.JPGSzíki KárolyKács--- szőlővessző szentelés 002 (1).JPGKács--- szőlővessző szentelés 002 (4).JPGRubóczky Éva.JPGVirág Tamás.JPG